A lány magányosan állt a vonatállomáson. A falucska kopottas várótermében ült egy ideig, az egyetlen, roggyant padon. Körülnézett. Mocskos üvegablakok, pókháló minden sarokban, összefirkált falak, működésképtelen radiátor. A kukát odaláncolták a fűtőtesthez. Ezt is ellopnák, ha a vasutasok nem rögzítik valahogyan.
Sóhajtva felkelt. Kilépett a váróteremből, a bakterház előtt fel-alá sétálgatott. Türelmetlenül ránézett zsebórájára. Délután kettő óra, huszonhét perc. Késik a vonat. Megint.
Óráját a zsebébe süllyesztve ismét körbenézett. Sehol egy árva lélek. Bakter sehol, jegyet sem tudott venni. Mindegy, gondolta, akkor reméljük, nem jön kalauz.
Motozást hallott a háta mögül. Kíváncsian megfordult és egy fekete kandúrt vett észre. A macska ránézett, majd folytatta útját, a lány előtt.
"Te kis dög",motyogta halkan,"Nekem akarsz te balszerencsét okozni?" Gyorsan visszafordult és elindult a sínek felé.
Lépteket hallott maga mögül. Biztosan csak a bakter, gondolta. De nem. Ezek közeledő léptek voltak. Nemsokára utolérte, a sötét alak befogta a lány száját, mielőtt az felsikíthatott volna, s aztán....
VÉGE.
Haha, oké, csak hülyülök. Nem támadtak meg és nem öltek meg, hogy most a szellem énem írogasson ide. ^^
E hétvégém viszont maga volt a nyugalom. Na végre!
Kimentem mamához Jákóba, ami ugye egy kis falu. Beruthielre (macskám) akartam igazából csak ránézni,de két napig maradtam. Beruka üzeni, hogy jól van, szocializálódik a szomszédok macskáival, csak hiányzik neki a kistestvére, Lord. :C
Hehehe, nagyi megengedte, hogy turkáljak a szekrényében, mert tudja, hogy szeretem a régi/szovjet/régi szovjet cuccokat. Megnézegettük, vagyis hát nézegettem (mama vak) a régi, nagybátyámék gyerekkorából való fényképeket, elkapott a nosztalgia. Még jó,hogy akkor nem is éltem, de azért nosztalgiáztam egyet. XD
Megtaláltam papa régi kitüntetéseit, van két bronz, amiért 10 évet töltött a vasútnál, van egy ezüst, amiért 20 évet is kibírt a vasútnál, és van egy arany,amiért 30 évet is megtűrt ott. ^^ Ja,meg találtam egyet, Kiváló dolgozó felirattal, annak csillag alakja van,ami persze vörös, rajta a magyar címer. Annyira jól néz ki! *-*
Kisebb kutakodás után megtaláltam a zsebóráját is. Mama azt mondta, megtarthatom. C:
Ma értem haza, mamától elindultam az állomásra, két kilométeres a falu... És persze, hogy az MP3-am bedöglött, hogy is ne! Mindegy, az út kárpótolt, senki nem szólt hozzám, senki nem ordibált a vonaton, az arcomat sütötte a nap... Nyugalommmmm~
A kaposvári állomástól 25-30 percre lakom és gondoltam, hazamegyek gyalog. Hülye ötlet volt. Minden csöves/paraszt megtalált, folyton azt mondogatták, hogy milyen kis aranyos vagyok, stb, meg szinte a tekintetükkel akarták leráncigálni a ruhám. -_- Mindegy, pár beszólás után hazaestem. Felmentem MSN-re, és aztán...
Aztán...
AZTÁN...
LIZ, AZ ISTENEMRE MONDOM, KINYÍRLAK.
AZ NEM FÜR ALICE,HANEM FÜR ELISE.
NYARGHHÁBRUDZSFURRGGHHHH
Ezért kedden még kapsz.
Ja, igen, hétfőn nem megyek suliba, fogszabályzok egyet. |D
Mára ennyi elég is volt. 8I
Baibai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése